szmue fejlec 2

Népújság, Nagy Miklós Kund | 2020. május 19.

Mennyi az annyi? Mindig mindenütt ugyanannyi? Aligha. Legtöbb esetben a mércétől függ. Az emberiség nagyobb hányada régóta arra törekszik, hogy legalább a mértékegységek egyformák legyenek az egész világon. De nem mondható, hogy akár ez a kérdés is egyértelműen megoldódott volna. Pedig igazán hosszú ideje törekednek az egységesítésre. És egyre fejlettebb a méréstudomány. A nemzetközi méteregyezményt például 1875-ben ezen a napon írták alá.

Kezdetben 17 ország csatlakozott az egyezséghez, 2008 végére 52 állam lett a megállapodás teljes jogú része, 37 ország társult tag. Románia 1884-től lépett be a méterrendszer nemzetközi koordinációs közösségébe. És valójában még ma sem tudjuk, hogy például hány méter vagy kilométer a létező, illetve használatban levő autópályáink hossza. Holnap, holnapután okosabbak lehetünk? Persze nem csak ezt az adatot nem ismerjük csalhatatlanul. De ha a szubjektív tényező a szigorúan mérhető dolgokban is vitát szülhet, miért csodálkozunk olyasmin, hogy a sürgősség, illetve készenléti állapot egyik vagy másik rendelete vagy intézkedése többféleképpen értelmezhető? Csodálkozunk? Csak a legnaivabb emberek lepődnek meg az országot kormányzók kapkodásán, tétova döntésein és az azokat végrehajtani hivatottak bizonytalanságán. Ami a járványhelyzeti csiki-csuki, tanácstalanság, illetve tanácsdömping, a nyitás, üresjárat, visszalépés, „maximális” vészhelyzet, engedékenység, bekeményítés, utazási lazítások, nyilatkozatváltás, határ menti tömegnyomor és a többi színjátékában történt, történik, jól érzékelteti az országos, regionális és helyi irányszabók, fegyelmezők kapkodását, következetlenségét, összehangolatlanságát. Nem kétséges, ugyanez mutatkozik majd az újra beinduló büntetések, bírságolások megszabásában is. Ismét nagyok a szabályszegések miatt kiróható pénzbüntetések, óriási a legalacsonyabb és legmagasabb összegek közti különbség, megint a bírságot meghatározó szervek, egyének kénye-kedve szerint kell fizetni. Újra az lesz, hogy a legszerencsétlenebb, leggyámoltalanabb vétkezőkön csattan az ostor? Azt már lehetett látni, hogy a randalírozókat, a tényleg felelőtlen, agresszív rendbontókat, szabályszegőket nem büntetik a hatóságok, inkább igyekeznek elkerülni őket, minek gyűjtsék meg a maguk baját? Vajon megint jön a nép ügyvédje és az alkotmánybíróság, és phüj, phüj, törlik az egészet? A tévék tükrében az is kiderült, zavartalanul működik a jó zsaru, rossz zsaru taktika. Egyik politikus, egyik szakember engedékenyen nyilatkozik, a másik bekeményít, kinek mikor mi a fontosabb. Ezért sem lehet igazán komolyan venni a járvánnyal kapcsolatos statisztikákat, különféle adatokat, grafikonokat, összehasonlító ismertetőket. A kormány elégedett magával, a parlament elégedetlen velük, az elnök folyton szigorú és aggodalmas, román nemzete sorsáért remeg. A nép, uram király? Ne folytassuk, ami a versben következik, azzal jobb nem viccelni. De az, ami hétfőn a miniszterelnök parlamenti meghallgatásán zajlott, viccként is felfogható. Mondjon le, harsogta az ellenzék. Én aztán nem, gondolta a kormányfő, inkább arról beszélt, hogy mindent milyen jól csináltak eddig. És még mi minden jó jön ezután! Elvégre dicső országunk számtalan nemzetközi statisztikában élen jár példás mutatóival. A koronát éppenséggel e karanténos időszakban elért gazdaságnövekedési eredményeivel szerezte meg. Jók vagyunk, na. Minek firtatni, hogy mennyi az annyi?

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Partnerszervezetek

Magyar Újságírók Romániai EgyesületeVajdasági Magyar Újságírók Egyesülete

© 2018 – 2021 Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete

 

webfejlesztés, karbantartás: Digital Studio