Háromszék, Farcádi Botond | 2023. május 30.

Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? – Diószegi Lászlónak alighanem súgtak az angyalok, hiszen a Sepsi OSK elnöke e szavakkal, Pál apostol Rómabeliekhez írott leveléből vett idézettel zárta a nagyszebeni kupadöntő előtti lelkesítő felhívását. Kellett is az égi segítség: bár a játékosok hozzáállására és igyekezetére panasz nem lehetett, és a szurkolók is igen szép számban kísérték el és lelkesen biztatták kedvenceiket, a nagyszebeni győzelemhez bizony szükség volt még valamire, amit mások egyszerűen szerencsének neveznek. Mi azonban tudjuk, hogy nem csak az volt.

Nagyszeben utcáin az ország alighanem legszerethetőbb szurkolótábora. Varga Szabolcs felvétele

Ellenszélben

Bevallom: cseppet sem örültem, amikor kiderült, hogy a Kolozsvári Universitatea lesz az ellenfelünk a döntőben. Az ország egyik legmagyargyűlölőbb, legvadabb szurkolótábora az övék, ráadásul az is látszott, hogy Ioan Ovidiu Sabău vezetőedző alaposan összeszedte a csapatot, irányítása alatt felfelé ívelő pályára álltak, szép eredményeket értek el. A legnagyobb aggodalmat azonban mégiscsak az jelentette, hogy mivel a Kolozsvári Universitatea nem kapott engedélyt a részvételre nemzetközi kupaviadalon, egyszeriben a bajnokságban 3. és 4. helyen álló együttesek, a Kolozsvári CFR és a Craiovai Universi­tatea is érdekeltté váltak a kupadöntőben. A kupa elhódítása esetén ugyanis a Sepsi OSK automatikusan részvételi jogot nyerhetett az Európa Konferencia Ligában, a bajnokságban negyedik helyen záró csapat előtt pedig bezárul az európai kapu. Sokan vetették fel ezért, hogy a két nagy múltú és a román focivilágban kétségkívül nagyobb befolyással rendelkező csapat érdekei érvényesülnek majd kevésbé sportszerű eszközök révén is – a mi hátrányunkra.

Mindaz a sumákolás, csalás, ami a jegyekkel történt, csak ráerősített erre a feltételezésre, tovább táplálva az aggodalmakat. Az online jegyárusítást a beharangozott időponthoz képest két órával korábban elkezdték, a Kolozsvári Universitatea szurkolói pedig vélhetően tudtak erről, hiszen szűk egy óra alatt elkapkodták a belépőket az úgynevezett semleges szektorban. Hamar kiderült, hogy a nagyszebeni stadion lelátóin elsöprő számbeli fölényben lesznek a kolozsváriak, a sepsiszentgyörgyieknek gyakorlatilag csak az egyik kapu mögötti szektor maradt.

A játékvezetői gárda kijelölése sem ígért semmi jót: a Román Labdarúgó-szövetség nem a legjobbaknak számító UEFA-bírók valamelyikét delegálta a Román Kupa döntőjére, aki számára reputációja, nemzetközi hírneve miatt fontos, hogy korrektül vezesse a mérkőzést, hanem azt a Cătălin Popát, akit a román sportsajtó a bajnokság szolgálatos bakizójaként emlegetett. A VAR-szobában helyet foglaló Kovács Istvánt pedig nagyon sokan a kolozsvári CFR „házi” bírójaként emlegetik.

Nem véletlen, hogy ilyen előzmények után a legrosszabbra készültünk, mondogattuk is, legalább két-három góllal kell jobbaknak lennünk ahhoz, hogy eggyel nyerjünk. Hogy mennyire így volt ez, és hogy mennyit számított a játékvezetői gárda, az mindenki számára nyilvánvaló, aki visszanézte Šafranko fejesét, amelyet szemmel láthatóan a gólvonalon túlról kotort ki a kolozsváriak kapusa – de sem Cătălin Popa, sem a partjelző nem intett gólt, Kovács István pedig még csak újra sem nézette az akciót a videóbírói szobában.

Százhúsz percen át biztatták kedvenceiket az OSK-szurkolók. Tókos Csaba felvétele

A legszerethetőbb szurkolótábor

Az ellenszélből azonban nem sok érződik szerda délután a sepsiszentgyörgyi vonatállomáson, ahol a város önkormányzata által biztosított különvonattal utazó szurkolók gyülekeznek. Mi vagyunk a Sepsiszentgyörgy! – csendül fel indulás előtt, a piros-fehér füstbomba ködében pedig egészen elszántnak, harciasnak tűnik a több száz fős sereg. Félelmetesnek talán csak azért nem tűnhet, mert a „frontvonalba” készülő, feketébe öltözött hangadó fiatalok mellett rengeteg nő, számos idősebb korosztályhoz tartozó szurkoló és persze nagyon sok gyermek száll fel a vonatra, hogy három és fél órás utazás után eljuthasson Nagyszebenbe.

Az ottani állomáson már barátok, testvérek várnak: hatalmas sárga-kék zászlókkal érkezett erősítés a felvidéki Dunaszerdahelyről, fokozódik is a hangulat, kezdődhet a magyar válogatott mérkőzésein megfordultak számára emlékeztető vonulás Nagyszeben utcáin. Ez külsőségeiben és hangulatában is más, mint az egy évvel korábbi, bukaresti menetelés. Maga a város rendezettebb, tisztább, előkelőbb képet sugároz, de a helyiek részéről tapasztalt fogadtatás is melegebb, barátságosabb. Az elkerülhetetlen forgalmi korlátozások közepette a járművezetők türelmesen várakoznak, ideges arcokat nem nagyon látni, sőt, sokan mosolyognak, szemmel láthatóak élvezik a helyzetet, és inkább barátságos gesztusokkal üzennek a vonuló sepsiszentgyörgyieknek. Pacsiz­gatnak, tippelgetnek – még szabályos kézcsókra is van ám példa: egy gépkocsiját vezető nő meglepett, de cseppet sem ijedt arccal veszi tudomásul, amikor a vonuló tömegből egy piros-fehérbe öltözött férfi ily módon fejezi ki tiszteletét az autó lehúzott ablakán keresztül.

Azt pedig már nem csak a nagyszebeniek, de a tömeget kísérő csendőrök is megtapasztalhatják: nem tartozik bár a legfélelmetesebb szurkolótáborok közé a sepsiszentgyörgyi, de ott a helye a legszerethetőbbek között.

Niczuly Roland, a kupadöntő hőse. Tókos Csaba felvétele

 Próféta a saját hazájában

A szerethető azonban nem azt jelenti, hogy a stadionban ne lenne képes felvenni a harcot a jelentős túlerőben levő kolozsváriakkal: jóllehet ők háromszor-négyszer többen vannak, mégis elég sokszor sikerül leszurkolni őket. Külön dicséretet érdemel, hogy senki nem ül fel a provokációnak, és bár olykor zúg a Treceți, batalioane române, Carpații katonai induló meg a Ținutul secuiesc pământ românesc (Székelyföld román föld) skandálás, a sepsiszentgyörgyi táborból mindvégig sportszerű szurkolás hallatszik.

És külön elismerés azért is, mert hallatszik a biztatás akkor is, amikor nehéz helyzetben a csapat. Amikor elveszik a gólt. Amikor minden igyekezet ellenére sem megy a játék. Amikor már úgy tűnik, minden veszve, a mindig oly szívből-lélekből játszó Aganović tizenegyese fölé száll...

És – micsoda égi dramaturgia! – ekkor lép a színre a hős. Niczuly Roland. A Diószegi László által is megidézett Jóisten kinyújtott karja. És ekkor – a pünkösd előtti napokban járunk! – az ige beteljesedik.

A túl sokszor, túl sokak által, túlságosan méltatlan módon bírált-támadott-szidott Niczuly Roland három tizenegyest is bravúrosan véd. Másodszor is elhódítja a Román Kupát a Sepsi OSK. Szól a Szeeentgyörgy, felcsendül a székely himnusz, zúg a Niczuly Roli... Végre hőssé lett, végre célba ért, végre teljes dicsőségében tért haza a legkisebb királyfi.

Igen, a Sepsi OSK rengeteg mindenért szerethető: a klubelnök hatalmas szívéért, a szurkolókért, a Kárpát-medence közös szívdobbanásáért – de ez a második kupagyőzelem talán tudatosítja bennünk, hogy azért is, mert a számos román, magyar és külföldi játékos mellett immár hat éve ott a soraiban egy helyi, egy háromszéki kapus.

Vele közösen most megvalósíthatjuk azt, ami a bibliai történetben sem sikerült: hogy próféta legyen saját hazájában. Hogy példaképe legyen a gyermekeknek, hogy büszkesége legyen az egész térségnek.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.