szmue fejlec 2

Farkas Árpád Farkas Árpád nincs többé, a szülőföld magához ölelte, így kénytelenek vagyunk a hiányához igazítani lépteinket. Nagy űrt hagyott maga után, a népe iránti szigorú szeretet, makacs ragaszkodás, töretlen hűség megtestesítője, a súlyos gondolatok megfogalmazója, veretes igazságok kimondója, a megtartó hit hirdetőjeként. A lelkén átszűrt patyolat tiszta szavakat, mondatokat, gondolatokat ruházott ránk, támasz, valamint példakép volt és maradt mindazok számára, akik az Ő útját követik.

Fiatalon került a középiskolai tankönyvbe, és ezt a szerkesztői értékítéletet magyarul gondolkodó ember soha nem vonta kétségbe. Lezárult életművével néhány napja elfoglalta helyét irodalomtörténetünk klasszikusai között, férfiasan szépséges költészetével, céltudatos prózájával lépett át az öröklétbe. Közíróként konok rátartisággal, gyönyörű magyar nyelven óvta nemzete értékeit, kiáltotta világgá a közösségére rontó, tűrhetetlen sérelmeket. Főszerkesztőként felelősségteljes szolgálatra ösztönözte, kitartásra biztatta, elhivatottságra bátorította munkatársait. Kitüntetést utasított vissza, hogyha azt álságosok kínálták fel, biztos távolságot tartott minden kétes kezdeményezéstől, fertőző szellemi csoportosulástól. Megtisztelő, hogy tagjaink között tudhattuk.

Áldotta vagy verte a sors keze, Farkas Árpád a népéért élt és alkotott itt, Erdély földjén. Övé immáron a magyar szó és lélek nagymesteréhez illő legszebb mondat: Farkas Árpád nem alkuszik. Isten nyugtasson Árpád, emléked velünk marad.

Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete

Sepsiszentgyörgy
2021. február 11.

Partnerszervezetek

Magyar Újságírók Romániai EgyesületeVajdasági Magyar Újságírók Egyesülete

© 2018 – 2021 Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete

 

webfejlesztés, karbantartás: Digital Studio